A tanulmány a magyarországi felsőoktatási intézményeket vizsgálja, kontrollként kiegészítve németországi és belgiumi intézményekkel. E három ország (főként hazánk) intézményei közül számos nem szerepel a nemzetközi rangsorokban, ezért további elérhető szekunder forrásokból számítottunk tipikus rangsorképző indikátorokat a rangsorokban általában vizsgált tényezőkre, mint az oktatás, a kutatás, a nemzetköziesség, valamint a finanszírozás. Ez alapján elsősorban arra a kutatási kérdésre kerestük a választ, hogy a magyar felsőoktatási intézmények miként (mely indikátoraik javításával) kapaszkodhatnának fel a rangsorok szerint világszinten legjobbnak tartott 100, illetve 200 intézmény közé. Elemzéseink alapján a magyar felsőoktatási intézményeknek a következő indikátorokban szükséges leginkább fejlődniük: egy oktatóra vetítve három mutatóban (PhD-fokozatot szerzők száma, nemzetközi publikációk száma, kutatási bevétel), az alapszakos hallgatókra jutó oktatók számában, valamint a külföldi oktatók arányában.