Mi köze lehet a pannon határszakasz lovasíjász táborából származó tárgyi emlékeknek elektromosan ingerelt rágcsálók agyi tevékenységéhez? Hogyan, miért és főleg hol kerül össze egerek agyhullámainak leírása római kori leletekkel, vagy éppen a magyar szociológia nagyjainak interjús gyűjteményeivel?
Világszinten megfigyelhető trend, hogy egyre növekvő számban és formában keletkeznek kutatási adatok. Az újonnan keletkező kutatási adatok mennyiségét és nagyságát csak a korábbiakban előállított, sok hazai kutatóintézmény esetében több évtizedes adatvagyon haladja meg. A Kincs, ami van következő, IX. alkalmának beszélgetése abból az egyszerű megfontolásból indul ki, hogy csak az elérhető adatok jelentenek értéket úgy a tudomány, mint a társadalom számára — a többi néma csend.
Az eseményen egy fiatal régész kutató, egy egerek agyába érzékelőket beültető és azokkal agyhullámokat mérő idegtudós és egy szociológus, aki a magyar társadalomkutatás örökségének megőrzésével foglalkozik lesz a vendégünk. A beszélgetésen azt tervezzük fejtegetni vagy megfejteni, hogy a kutatások során keletkező hatalmas mennyiségű adatból mi lehet vajon érdekes másnak, honnan lehet tudni, hogy mit érdemes az utókornak hosszú távon is megőrizni, hogyan válogatunk az adatok között, amikor egy-egy kutatás végén dönteni kell, hogy mi legyen a laptopokon, mérőműszereken, jegyzetekben és egyéb helyeken összegyűlt kincsesbányányi adattal.
Meghívottak: Fiáth Richárd (HUN-REN TTK), Szederkényi Róbert (HUN-REN BTK RI), Vajda Róza (HUN-REN TK KDK)
Moderál: Horváth Anna (HUN-REN TK KDK)
További információkért kérjük, látogassanak el a HUN-REN ARP weboldalára.