A személyközi kommunikáció természeténél fogva alapvetően multimodális. Ez abban nyilvánul meg, hogy társalgásuk során két vagy több személy úgy cserél információt egymással, hogy a társalgás dinamikájának megfelelően eközben folytonosan pozíciót is váltanak: az információt közlő, valamint az azt befogadó, egyszersmind értelmező szerepek a társalgás során valós időben váltakoznak és változnak. Így az információcsere összetett folyamatában a társalgás hatékonyságát nagyban elősegíti az, hogy az abban résztvevők a kommunikáció verbális és nem verbális csatornáit egyaránt használják.